Első alkalommal került megrendezésre iskolánkban a labdarúgó szakosztály által szervezett „Villám Torna”.

Az idei tanévben már sor került egy Röplabdatornára, de a fiúk most először mérhették össze tudásukat több kerületi iskola tanulóival. Csapatunk küzdeni akarása meghozta az eredményt, a 4 iskola közül a dobogó 2. fokára állhattak fel. A verseny nagyon szoros volt, de végül a Budapest Külkereskedelmi Szakközépiskola győzött 2:1 arányban.

Dobogós lett még az Erzsébet Királyné Szépészeti Szakközépiskola 4. helyen végzett a Kossuth Lajos Gimnázium. Összességében egy jó hangulatú délutánt töltött el együtt a négy iskola csapata. Reméljük legközelebb ugyanitt, ugyanilyen keretek között találkozhatunk.

Spielmann Laura 13.A

Gratulálunk Majeczki Martin 10. b osztályos tanulónknak, aki a Kerékpáros online versenyen a legjobb eredményt érte el.

2013. március 7-én, és 8-án a Budapest Főváros XX.kerület, Pesterzsébet Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalának felkérésére – köszönhetően iskolánk kiváló röplabda hagyományainak -  egy remek hangulatú röplabda tornát rendeztünk iskolánkban.

A lány foci sportcsoport által a tavalyi tanévben szervezett 10 éves jubileumi találkozó sikerén felbuzdulva Kertész Gábor tanár úrral úgy gondoltuk, hogy szívesen fogadnátok egy ilyen rendezvényt.

Nagy örömünkre 12 csapat nevezett a programra, köztük volt diákjaink is. 

A Tanár - Diák mérkőzések után, floorball, labdarúgás és kosárlabda sportágakban a csapatok két játéktéren 10 percenként folyamatosan váltották egymást, végsőkig küzdve a helyezésekért. Az éjszaka végére maradt a röplabda, ahol 15 perces játszmák után, az idő rövidsége miatt, mindig csak a győztesek jutottak tovább.

Az eredményeket az alábbi táblázatban összesítettem:

Mire virradni kezdett, jól elfáradtunk, de abban mindannyian egyet értettünk, hogy ezt a kezdeményezést folytatni szeretetnénk.

Gratulálok a résztvevőknek!

Krausz Éva

Szűcs Petra 13/B osztályos tanulónk negyedik helyen végzett az Ausztrál Ifjúsági Olimpián. Szeretettel gratulálunk és nagyon büszkék vagyunk rád!

Ausztrál Ifjúsági Olimpia – a színfalak mögött

Immár kilencedik alkalommal kerül megrendezésre az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (AYOF), melyen országunk is képviselteti magát különböző sportágakban. A sok versenyző egyike vagyok Én, Szűcs Petra, a súlyemelő sportág egyedüli női képviselője.

Az, hogy ide kijutottam, sportpályafutásom eddigi legnagyobb sikere, és elismerése, mivel egy nagyon szigorú rendszernek kellett megfelelniük a jelölt sportolóknak, és a sporttársakkal való küzdelem sem volt könnyű.  Viszont az út rögös: a folyamatos kimerítő edzések, az állandó nyomás, hogy megfeleljek, a versenyek, és persze ne felejtsük el a tanulást sem, hiszen itt, a Német Nemzetiségi Gimnáziumban az oktatás is igen magas szintű – így az elvárások is.

Sokan kérdezik, hogy hogyan csinálom, hogyan bírom? A kérdések jogosak: az élsport és a kitűnő tanulmányi eredmények összeegyeztetése nem könnyű feladat – de nem is lehetetlen. Többszörös Országos Bajnokként, és nem egy Európa Bajnoksággal a hátam mögött állítom, hogy még mindig az iskola jó tanulói közé tartozom. Tehát mindenkit bátorítok, hogy akkor is jelentkezzen ebbe az iskolába, ha valamilyen egyéb területen is kiemelkedő, vagy aktív, mert én vagyok rá a példa, hogy minden lehetséges – csak akarni kell.

Ha az edzéseket elvégeztük (én például a sportkarrierem 13 évének összes edzéséről beszélek), és megmutattuk tehetségünket, akkor a különböző vizsgálatok és „háttérmunkálatok” már csak azt igazolják, hogy hamarosan célba érünk.

Így minden utazó versenyzőt és edzőt egy részletes kivizsgálásra rendeltek a Sportkórházba, ahol a verseny nagyságát és fontosságát figyelembe véve a legkiemelkedőbb szerepet kaptuk. (Az Ifjúsági Olimpiát egy szinten kezelték a felnőtt Olimpiával). Fogászat, kardiológia, neurológia, fül-, orr-gégészet, ortopédia és még sorolhatnám, mi mindent jártam be egy nap alatt az eredményre várva, amelyet igen komolyan vettek – van, akinek még vissza kell menni egy nátha miatt, mert lehet, hogy épp emiatt nem utazhat. Szóval nem babra ment a játék.

Az eredményeket e-mailben küldték el, és én fellélegezhettem, mivel csak a magnézium- szintem alacsony, azt pedig egy egyszerű gyógyszerrel pótolni lehet.

A súlyemelő versenyeken a versenyzőket súlycsoportokba osztják be, és ott mérik össze erejüket. Én már több mint öt éve 75 kg-ban versenyzem, de ezen a versenyen a legnagyobb súlycsoport a 69 kg. Tehát eldönthettem: vagy lefogyok, vagy nem utazom. Természetesen a fogyás mellett döntöttem. A laikus azt mondhatná: 6 kg fogyás nem olyan megterhelő, viszont azt is vegyük figyelembe, hogy én az erőmből sem veszíthetek (mivel ugye az a lényeg), de sajnos a súlyvesztéssel legyengülünk. Így ez nekem egy „örökös harc”, hogy úgy fogyjak, hogy még erősebb is legyek. Eddig ez nekem nagyjából sikerült is.

Tehát így kopogó szemekkel még a Sportok Házában tartott, a Magyar Olimpiai Bizottság által tartott csapatgyűlés és egyben sajtótájékoztatót nem találtam olyan felemelőnek. Az általános információk közlése után (az utazás részletei stb.) olimpiai fogadalmat tettünk, majd mindenkit bemutattak először egymásnak, majd miután a sajtó is megérkezett, egyesével szólítottak minket, és a kamerák kereszttüzében még egyszer bemutattak minket. Négy TV- csatorna (M1, DigiSport stb.) és számos újságíró volt jelen, akik a sportolók minden mozdulatát lesték (többször észleltem, hogy engem vesznek – valahogy mindig jó helyre, a kamerák elé kerültem).

A formalitásokat és vizsgálatokat nagyjából letudva (még vissza kell mennem a Sportkórházba különböző vizsgálatok végett) már csak az utolsó edzések és az utazás van hátra. Január tizenharmadikán, vasárnap a szalagavató bál után indulunk Bécsbe először busszal, majd repülőre szállunk és Dubaiban tartunk egy kis pihenőt. Onnan jön majd a „fekete leves”: egy tizennégy órás út Sydney-be.

A több mint két napos utazás után reggel érkezünk meg az Olimpia helyszínére. Mivel nálunk Magyarországon az emberek ebben az időben készülnek nyugovóra térni, nekünk a harminc fokos melegben nem lesz könnyű dolgunk. Így azt javasolta a MOB csapatorvosa, Dr. Tóth Szabolcs, hogy már itthon kezdjük el az akklimatizációt, azaz a belső biológiai óránk átállítását a sydney-i időzónába. Ez azért fontos, mert az én versenyem kint 18-án 12:30-kor kezdődik, így a kilenc órás időeltolódás miatt olyan, mintha hajnali 02:30-kor versenyeznék. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem ekkor szoktam a csúcsformámat hozni, így az átállással és a vele járó gondokkal meg kell még küzdenem (hajnali edzések, felcserélt életmód stb.)

Kint is kell még természetesen edzenem, de az már csak úgymond formaidőzítés. Aztán végül elérkezik a várva várt verseny, ahol remélem, a legjobbat tudom magamból kihozni, és méltón képviselni hazámat, Magyarországot a 2013-as Ifjúsági Olimpián

Szűcs Petra

Az idei Spar futáson az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy iskolánknak csapata indult a stafétaváltósok mezőnyében. Ebben a helyzetben, első sorban, azt hiszem, én voltam a szerencsés. Szerettem volna fél maratont futni, erre viszont nem volt lehetőség, de Krausz tanárnő összehozott egy jó kis csapatot.

És nagyon köszönöm neki, mert ez a rendezvény valami fantasztikus volt. A Duna parton futottunk Budapest szívén át egészen a periférikusabb részekig. A futó tömeg pedig színes kavalkádként áramlott a folyóval párhuzamosan. Az egész hangulata rengeteg energiával töltött fel, amire igencsak szükség volt a 21 km leküzdéséhez. Közben pedig egy pillanatig sem unatkoztam, mert egyrészt a versenytársak meglepőbbnél meglepőbb öltözékben: volt, aki hegymászó felszerelésben, sőt olyan is, aki rubik kockának öltözve futotta le az egész maratoni távot! Másrészt az utunk során rengeteg zenész és néző buzdított bennünket.

A staféta váltónk összeállítása azt hiszem, pont optimálisra sikerült: egy tanár (Dézsi tanárnő), egy gólya (Török Anna) és egy végzős. A tanárnőnek nem esett nehezére lefutnia a kezdő, 12 km-es távot, hiszen már többször is megbirkózott jelentősen hosszabb távokkal. Utána következtem én a táv felével. Annának igazi kihívás volt a befejező szakasz, mert ennyit azelőtt még sohasem futott, mégis szépen helytállt, és célt ért méghozzá a rajttól számított negyedik óra negyedik percében. Mindhárman nagyon élveztük az egészet, és nagyon tudom ajánlani mindenkinek a maratoni futást, főleg csapatban és leginkább ekidenes összeállításban, ahol 5 ember között oszlik szét a 42 km.

2012. október 7-én, közel hatvanan, mi is résztvevői voltunk a több mint 17 ezer főt számláló Spar Budapest Nemzetközi Maraton és Futófesztivál mezőnyének.

A 3,5 km-es futás illetve gyaloglás ; a 7 km-es futás; az Ekiden váltó (5 fő/42 km) és a Staféta váltó (3 fő/42 km) mezőnyében is indultak DNG-s diákok, szülők, testvérek és tanárok. 

Gratulálunk!