Startseite / Nachrichten / Abschied der Abgänger im Schülerwohnheim 2024
Abschied der Abgänger im Schülerwohnheim 2024
Dienstag, den 30. April 2024 um 11:27 Uhr
Es ist für alle Eltern eine schwierige Zeit, wenn ihre Kinder erwachsen werden und das Familiennest verlassen. Mit Stolz, aber auch schweren Herzens, entlässt man seine Kinder in die Welt, wohl wissend, dass dieser Moment kommen musste.
Es ist ein wenig so wie das, was wir Wohnheim-Pädagogen erleben, wenn der Moment des Abschlusses gekommen ist. Es ist jedes Jahr ein freudiger und ein trauriger Moment, und dieses Jahr war es nicht anders.
In diesem Jahr haben wir uns von viel mehr SchülerInnen verabschiedet als im letzten Jahr. Die Zeremonie begann im Clubraum, wo der Gruppenleiter, Herr Paul Pozsonyi, zunächst ein paar Worte über die Vergangenheit und die fünf gemeinsamen Jahre sprach.
Ihm folgte Herr Róbert Galambos, der sich mit einem Gedicht von Judit Vándor mit dem Titel "A tarisznya“ von den Jugendlichen verabschiedete:
A tarisznya
Nyári alkonyon baktatok,
iskolám kövét koptatom.
Vállamon tarisznyában a gyerekkorom,
fejemben kusza gondolatok.
iskolám kövét koptatom.
Vállamon tarisznyában a gyerekkorom,
fejemben kusza gondolatok.
Mint Ikarosz szállnék az ég felé,
lépteim oly könnyedék,
csak a tarisznya, mint horgonykötél,
nem enged repülnöm még!
lépteim oly könnyedék,
csak a tarisznya, mint horgonykötél,
nem enged repülnöm még!
Mondd, mitől nehéz?
Emlékeimben az él,
a gyermekkor játék, nevetés!
Akkor miért e béklyó még?
Emlékeimben az él,
a gyermekkor játék, nevetés!
Akkor miért e béklyó még?
Mögöttem sok izgalmas év,
mely tarisznyámban lapul emlékként,
s visszahúz a régi, szokott kövek közé,
hogy álmodjam tovább a történetét.
mely tarisznyámban lapul emlékként,
s visszahúz a régi, szokott kövek közé,
hogy álmodjam tovább a történetét.
Ti, sokat látott iskolakövek,
mit mondtok, mit tegyek?
Olvassak a számtalan szemben,
melyekben harmatcsepp pihen?
mit mondtok, mit tegyek?
Olvassak a számtalan szemben,
melyekben harmatcsepp pihen?
Óh, meg van! Tudom már tanárnő!
Én készültem!
A sok év nem hiába telt el,
s válasz oly egyszerű:
Én készültem!
A sok év nem hiába telt el,
s válasz oly egyszerű:
Ne akarjak Ikarosz lenni,
mert ő nem tanult fizikát szegény,
s a Nap emésztő tüzétől
mint ő, a földre hullanék!
mert ő nem tanult fizikát szegény,
s a Nap emésztő tüzétől
mint ő, a földre hullanék!
De Neil Armstrong se akarjak lenni,
hisz ő a Holdra jutott csupán!
Legyek én!
Egy igazi, modern lény!
hisz ő a Holdra jutott csupán!
Legyek én!
Egy igazi, modern lény!
S veletek, általatok,
áthágva a fizika törvényeit,
enyém lehet az egész,
végtelen, örök világ!
áthágva a fizika törvényeit,
enyém lehet az egész,
végtelen, örök világ!
Látod, barátom!
A tarisznya nem húz vissza már!
Kedves iskolám!
Búcsúzom tőled immár!
A tarisznya nem húz vissza már!
Kedves iskolám!
Búcsúzom tőled immár!
Danach übernahm Frau Júlia Desics das Wort, die die Gedanken von Béla Hamvas mit auf den Weg gab:
Hamvas Béla: Útravaló
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni,
adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
Vor der Übergabe der Abschiedsgeschenke, die von Frau Adrien Latinovitsné Hadrik und den Mitgliedern der Bastelwerkstatt angefertigt wurden, sangen als Überraschung alle Schüler des Wohnheims den Song OH IGEN! vom Band Halott Pénz und Byealex.
Ausnahmsweise endeten die Feierlichkeiten diesmal nicht im Wohnheim, sondern mit einem Bowlingabend unweit des Wohnheims.
Wir hoffen, dass der diesjährige Jahrgang uns nicht für immer verlässt, sondern für ein bisschen Nostalgie zu uns zurückkehrt, genau wie die früheren Generationen.
Pál Pozsonyi, Gruppenleiter
Bildergalerie
Auf das Bild klickend erscheinen weitere Fotos...
