A kirándulás résztvevői:

Ezúton is köszönöm kollégáimnak, hogy az 5. óráról elengedték a diákokat.

Szép Tímea – szervező tanár

Anlässlich der Ausstellung „Schwerer Stoff” des Donauschwäbischen Zentralmuseums Ulm fand im Ethnographischen Museum Budapest am 13. September ein Programmtag statt.

Das Motto des Programmtages hieß: „Schönheit und Verlust”, ein Hinweis auf die Werte und Zerbrechlichkeit alter Traditionen. Im Fokus standen der Alltag, Handwerk und Kleidung, für Abwechslung sorgten ungarndeutsche Kapellen, Chöre, sogar einer Trachtenschau und einer Theateraufführung konnte man beiwohnen. 

Am Programmtag haben auch acht Schüler der Klasse 11.A teilgenommen. Ich bin sehr stolz auf sie, weil sie an ihrem freien Samstag mit viel Interesse and aktiv die Workshops, Ausstellung und Konzerte verfolgt haben. Besonders hervorheben könnte ich die Kunsthandwerkbeschäftigung der Hartauer Frau Schneider oder Frau Éva Ament, die uns mit Hilfe von Alltagsgegenständen in eine fast untergegangene, aber wertvolle Welt hineinblicken ließ. Sie hat nur für unsere Gruppe ihren Vortrag wiederholt und die Handvoll SchülerInnen gefesselt mit ihren Geschichten, ihrer netten Art und dem anschließenden Spiel, das wir alle sehr genossen.

Das musikalische Programm, sowie die Ausstellung „Schwerer Stoff“ haben unsere kleine Gruppe auch sehr beeindruckt.

Tímea Szép, Deutsch- und Volkskundelehrerin der Klasse

Am Freitag, den 19. September, und Samstag, den 20. September, fand an unserer Schule eine Fortbildung zum Thema „SK – der Aufsatz im DSD II: Wie kann ich meine Schüler auf diese herausfordernde Aufgabe vorbereiten?“ statt.

Die Veranstaltung wurde von der Fachberatung für Deutsch der Zentralstelle für das Auslandsschulwesen am Bundesamt für Auswärtige Angelegenheiten (ZfA) organisiert und bei uns am DNG durchgeführt. Zahlreiche Lehrerinnen und Lehrer aus dem ganzen Land waren zu Gast und nutzten die Gelegenheit, ihre Kenntnisse mit Unterstützung der Organisatorinnen und Organisatoren zu vertiefen. In den Pausen und beim Abendprogramm bot sich zudem die Möglichkeit, in persönlicher Atmosphäre Erfahrungen auszutauschen und neue Kontakte zu knüpfen.

Uns wurde dabei bewusst, dass wir dank unserer langjährigen Erfahrungen bereits zu den Fortgeschrittenen zählen – und dennoch bringt jede Fortbildung neue Impulse und Inspirationen, sei es durch die Referent*innen oder durch die Teilnehmer*innen.

Wir bedanken uns bei der ZfA für die Gelegenheit und blicken gespannt dem nächsten DSD-II-Prüfungstermin entgegen.

Ágnes Kóbor und Tamás Linka

A budapesti Goethe-Intézet jóvoltából évről évre lehetőséget kapnak az iskolánkba járó diákok, hogy részt vegyenek vagy németországi nyári nyelvi kurzuson, vagy egy nemzetközi nyári diáktáborban.

2025-ben Oláh Atilla Csongor (11.B) pályázott és el is nyerte a csehországi nyári táboron való részvételt jelentő ösztöndíjat. Az ő beszámolóját olvashatjátok:

2025 nyarán részt vehettem a Goethe Intézet által szervezett Sommercampen, melyet a csehországi Žacléř-ben rendeztek meg. 12 különböző nemzet fiataljaival tölthettem el 10 napot. A tábor központi témája a „Demokratie Leben” volt, célja nemcsak a német nyelvtudás fejlesztése volt, hanem az is, hogy megértsük, mit jelent a demokrácia a mindennapokban, és hogyan lehetünk mi, fiatalok, aktív részesei egy demokratikus közösségnek.

Utunk kora reggel indult Budapestről, és első megállónk Prága volt. Mivel korábban érkeztünk a tervezettnél, kihasználtuk a lehetőséget és körülnéztünk a meseszép fővárosban. Innen már busszal mentünk tovább a tábor helyszínére. Már az érkezéskor egészen biztos voltam benne, hogy egy csodálatos és izgalmakkal teli 10 napot fogok itt eltölteni. Első két napon bemutatták a 4 különböző workshopot („Lifeart und Landart”, „Theater”, „Körper und Bewegung” és „Journalismus”), melyek közül mindenki kiválaszthatta a számára leszimpatikusabbat. Én a Journalismus-workshop mellett döntöttem, amit egyáltalán nem bántam meg. Délelőttjeink általában workshopokkal teltek, de voltak szabadnapjaink is, amit közös kirándulással és Žacléř felfedezésével töltöttünk. Mindemelett számos szabadidős tevékenység közül válogathattunk, többek között foci, röplabda és tenisz. Ha kedvet éreztél hozzá, még egy Jam-sessionon is kipróbálhattad magad, különböző hangszerekkel. Esténként a mindenki által várt „Länderabend” -ek következtek, ahol a nemzetek bemutatták saját kultúrájuk érdekességeit. Számtalan táncot, zenét és nevezetességet ismerhettünk meg a különböző országok előadásai által. Vicces nyelvtörökkel is tesztelhettük nyelvi érzékünket, természetesen a különböző gasztronómiai különlegességek sem maradhattak el.

Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a tábornak. Lehetőségem volt új barátságokat kötni és az ismeretségi körömet bővíteni. Megismerkedhettem olyan kultúrákkal, amelyekről eddig nagyon keveset hallottam. Megtapasztalhattam, hogy mennyire jó nyelvet tanulni. A közös nyelvet egy- két nap után teljesen természetesen használtuk. Nyelvtudásom észrevétlenül fejlődött. A helyszínről sem feledkezhetünk meg, hiszen Csehország csodálatos hegyvidékén töltöttem el ezt a néhány napot. Örök emlékként marad meg a 2025-ös Sommercamp. Ajánlom minden olyan diáknak, aki érez egy kis bátorságot és nyitott az új kihívásokra.

Hova mennének gyerekeink, ha házon kívül szeretnének néhány kellemes órát eltölteni? Koncertre, moziba, színházba, cirkuszba? Valószínűleg a múzeumokat választaná alternatívaként a középiskolás korosztályból a legkevesebb fiatal. Holott a modern múzeum innovatív kulturális játszótér gyerekeknek és családjuknak egyaránt – hirdetik mostanában ismertebb muzeológusaink. Merthogy modern kori múzeumaink már nem poros csarnokok steril kiállítóterekkel – állítják a szakértők. Mindezt, úgy tűnik, hogy a múzeumok látogatottsági adatai is alátámasztják. Ehhez néhány szám 2023-ból: Szépművészeti Múzeum Budapest – 820 000 látogató, Magyar Nemzeti Múzeum Budapest – 575 000, Néprajzi Múzeum Budapest – 487 000 és vidékről két adat: Egri vár – 266 000 és Helikon kastély Keszthely – 265 000 látogató.

Sebő Ferenc népzenekutató mondta sok évvel ezelőtt: „A hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, nem is őrizni kell, merthogy nem rab. A hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” Hogy a 21. században, a heterogén, kozmopolita lakossággal rendelkező Budapesten, az ország harmadik leglátogatottabb múzeumában egy kiállítás ehhez hozzá tudja-e segíteni a látogatókat, azt mindenkinek személyesen kell eldöntenie. Mi, négyen a DNG-ből, Tápai Ildikó igazgató asszony, Kreisz Erzsébet tanárnő, Szép Tímea tanárnő és jómagam, e sorok szerzője, útra keltünk, hogy megnézzük a budapesti Néprajzi Múzeum és az Ulm városában székelő Donauschwäbisches Zentralmuseum közös produkcióját, a Súlyos anyag Nők Viseletek Élettörténetek/ Schwerer Stoff Frauen Trachten Lebensgeschichten című legújabb kiállítást.

A rendezvény címe tükrözi a kiállítás tematikáját is. Mit láttunk? Es war ein echter Augenschmaus. Mondhatnám németül. Szép ruhákat nézni, mindig élvezet. Ezt az érzést mindenki ismeri. Ezt „überelni”, csak úgy lehetne, ha a kiállított ruhákat fel is lehetne venni. Mondanom se kell, talán, hogy erre most se volt lehetőség. Pedig valószínűleg sokan megtették volna. A közönség ugyanis nagyrészt fiatalabb és idősebb hölgyekből állt. Milyen ruhákat láttunk? Röviden: a sváb ruhakultúránk  becses darabjait. A kék színű műselyem brokátszövetből készült vasárnapi, tehát ünnepi öltözet 1937-ből minden bizonnyal a tulajdonos ruhatárának becses darabja lehetett. A piros (téglavörös) ruha 1941 körül került egykori tulajdonosához, akit aztán 1944-1945-ben a Szovjetunióba deportáltak, de ezt nem élte túl. A kiállítás érdeme, hogy a kiállított ruhákhoz mellékelve vannak rövid élettörténetek is. Ezáltal a ruhák annyi évtized után úgymond életre kelnek. A fekete ruhának is megvan a története. Egykori tulajdonosa azt szerette volna, ha a képen látható fekete ruhában temetik el. Lánya viszont szerette volna a ruhát emlékként megtartani. Ez a magyarázata annak, hogy az 1911-ből származó bánáti ruha végül a múzeumban kötött ki.

A ruhák a látogatókat egy fajta időutazásra hívják. Abba a korba, amikor a ruhákat még nem ruhaboltban vásárolták, hanem helyi varrónők, szabók készítették megrendelésre. Ezáltal a helyi viseletek mind egyediek voltak. A mostani világunkra jellemző globális trendek még nem léteztek. Az önellátó életmód kitermelte nemcsak a helyi gasztronómiát, hanem a helyi egyedi viseletkultúrát is. Ebbe nyújt a Néprajzi Múzeum kiállítása látványos betekintést. Érdemes ellátogatni.      

Bodonyi Attila, Német nyelv és irodalom és Népismeret tanár

2025. május 8-án, Ritter Imre, a magyarországi németek parlamenti képviselője meghívására került sor a Parlament Felsőházi üléstermében az Intézményfenntartó Helyi Nemzetiségi Önkormányzatok VI. Parlamenti Találkozójára. A DNG diákjai is hozzájárultak a rendezvény sikeres megvalósításához: 12, viseletbe öltözött tanulónk fogadta és igazította útba az érkező vendégeket, segítette a regisztrációt, valamint ismerkedett a nemzetiségi közélettel.

Köszönjük a megtisztelő meghívást, diákjainknak pedig munkájukat!

Auch im Jahr 2025 hat unsere Schülerschaft und auch unsere Lehrer*innen am Trachttag teilgenommen. Die Bilder zeigen, wir wir durch die Kombination unserer Alltagskleidung mit den Kleidungsstücken der deutschen Volkstracht auch zur Aufrechterhaltung der ungarndeutschen Identität in moderner, alltagstauglicher Form beitragen können.

Der von der Schülervertretung organisierte Mini-Wettbewerb unter den Klassen war zu unserer größten Freude ein spannendes "Sich-Messen": die Klassen 9.NA, 9.NB und 9.B waren super aktiv und es war wirklich ein spannendes Kopf-an-Kopf-Rennen: der Aktivitätswettbewerb endete mit einem Fotofinish zugunsten der Klasse 9.NB.

Wir danken für die Aktivität aller Klassen, Lehrer und der Schülervertretung!