Egy különös este

A darab középpontjában egy autizmus spektrumzavarral élő fiú áll. Az autista állapot jobb megértése érdekében a kollégisták a színházlátogatást megelőző napon egy felkészítő beszélgetésen vettek részt, amely az autizmus sokszínűségéről és a hozzá kapcsolódó tévhitekről szólt. Bár a tudomány jelentős előrelépéseket tett, az autizmussal kapcsolatban még mindig számos sztereotípia és bizonytalanság él a köztudatban. Abban azonban széles körű az egyetértés, hogy a korai felismerés és a megfelelő, személyre szabott támogatás nagyban hozzájárul az érintettek és családjaik életminőségének javulásához.

Az előadás egy 15 éves fiúról, Christopher Boone-ról szól, aki sok tekintetben nem átlagos: gond nélkül felsorolja a prímszámokat 7507-ig, mindenhová magával viszi kedvencét – egy patkányt –, fejét a falhoz veri, ha túl sok inger éri egyszerre, és emelt szintű matematika vizsgára készül, noha kisegítő iskolába jár. A produkció Mark Haddon díjnyertes regényén alapul, melyet Simon Stephens alkalmazott színpadra a londoni National Theatre számára. A történet Christopher szemszögéből bontakozik ki: a szomszéd kutya, Wellington rejtélyes halála körüli nyomozás során nemcsak egy különleges gondolkodású fiú világába nyerünk bepillantást, hanem abba a családi és érzelmi útkeresésbe is, amelyet a fiú és hozzátartozói bejárnak. A végére minden titok a helyére kerül, a feszültség feloldódik.

A 80 perces előadás minden percét együtt izgultuk végig Christopherrel. Nem csoda, hogy a végére meg is éheztünk: a színházi vacsorát – már hagyományosan – az Etele Plázában fogyasztottuk el, jó hangulatban, közös beszélgetésekkel zárva a programot. Ezt követően a kollégiumba visszatérve mindannyian úgy érezhettük, hogy egy tapasztalatokban és élményekben gazdag estét tudhatunk magunk mögött. 

(Varsányi Petra, 9.NB)